Donald Trump megválasztott amerikai elnök 2024 novemberében Jay Bhattacharya-t, a Stanford Egyetem orvosát és közgazdászát jelölte a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) igazgatójának.
Jay Bhattacharya nemrégiben élesen bírálta a COVID-19 járvány idején alkalmazott cenzúrát és a tudományos vita elfojtását. Bhattacharya szerint a kormányzati ügynökségek olyan intézkedéseket hoztak, amelyek elhallgattatták a hivatalos narratívától eltérő véleményeket, és korlátozták a tudományos diskurzus lehetőségét. Úgy véli, hogy ez nemcsak az alapvető demokratikus értékeket – például a szólásszabadságot – sértette, hanem közvetlenül emberéleteket is veszélyeztetett, mivel az alternatív megközelítések, például a fókuszált védelem stratégiája nem kapott megfelelő figyelmet.
Ez a helyzet különösen élesen mutatkozik meg Mark Zuckerberg napokban tett nyilatkozatának fényében, amelyben elismerte, hogy a Facebook globális platformján – amely 3,2 milliárd embert, vagyis a fél emberiséget éri el – tudatosan töröltek és cenzúráztak minden olyan bejegyzést, amely a COVID-19 hivatalos narratívájával szembehelyezkedett. Zuckerberg elmondta, hogy mindez a kormányok nyomására és az akkori „szakértői konszenzus” alapján történt. Ezáltal a globális digitális platformok, amelyek a modern nyilvános vita fő színtereivé váltak, a központi narratíva érvényesítésének eszközeivé lettek, miközben elnyomták az alternatív nézeteket.
A teljes interjú itt nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=7k1ehaE0bdU
A probléma azonban mélyebb gyökerű. Ehhez a cenzúrához asszisztáltak a világ kormányai, politikusai, valamint a teljes mainstream média gépezete, amelyek egységesen támogatták a hivatalos narratívát, és egyoldalúan marginalizálták az ellenző hangokat. A folyamat mögött meghúzódott a WHO által irányított teljes egészségügyi iparág is, amely a világjárvány kezelése során szinte minden kormányzati döntést befolyásolt, és egy egységes, centralizált narratívát kényszerített ki.
Bhattacharya szerint a cenzúra következményei pusztítóak voltak: a lezárások és a vakcinakötelezettségek kapcsán elfojtott viták súlyos gazdasági, társadalmi és egészségügyi károkat okoztak. Ha a szólásszabadságot nem korlátozták volna, az alternatív megközelítések időben felszínre kerülhettek volna, így emberek millióinak életét lehetett volna megmenteni. Az iskolák korábbi újranyitása, a pánikkeltés mérséklése és a gazdasági károk csökkentése mind reális lehetőségek lettek volna.
Ha a szabad vita lehetősége biztosítva lett volna a pandémia alatt, a vakcinakötelezések sem kerültek volna bevezetésre. Az alternatív nézőpontok és szakmai érvek megvitatása lehetővé tette volna, hogy a döntéshozók kiegyensúlyozottabb megközelítést alkalmazzanak, amely figyelembe veszi az egyéni szabadságjogokat és az eltérő egészségügyi kockázatokat. A kötelező oltások következményeként emberek veszítették el munkájukat és karrierjüket, míg mások kényszerhelyzetbe kerültek egészségügyi döntéseik tekintetében. Bhattacharya szerint ezeket a társadalmi és egyéni tragédiákat el lehetett volna kerülni, ha a tudományos és szakpolitikai diskurzus nem lett volna elfojtva, és ha a döntések szélesebb konszenzusra alapozva születnek meg.
A két nyilatkozat együttesen egy sötét képet fest arról, hogyan vált a digitális platformok, a politikai elit, a média és az egészségügyi iparág szövetsége egy centralizált narratíva erőltetésének eszközévé. Ez nemcsak a tudományos viták és a szólásszabadság alapelveit sértette, hanem hosszú távú károkat is okozott a demokráciában, a közbizalomban és a társadalmi jólétben. Az események tanulságai egyértelműek: a jövőben alapvető fontosságú a szólásszabadság és a nyílt vita biztosítása, különösen a világjárványokhoz hasonló globális krízisek idején.
