Az oltási paradoxon: Immunrendszeri gyengülés? Fertőzési nyomás? Nyájimmunitási illúzió? Placentán áthatoló mRNS? Több száz napig jelenlévő tüskefehérje a szervezetben?
The Vaccination Paradox: Immune System Weakening? Infection Pressure? The Illusion of Herd Immunity? Placenta-permeable mRNA? Spike protein present in the body for hundreds of days?
Az mRNS oltások hosszú távú hatása az immunrendszerre: egyre több adat utal immunmodulációra és fertőzési nyomás növekedésére
A mRNS-alapú COVID-19 vakcinák széles körű alkalmazása példátlan volt az orvostudomány történetében. A vakcinák rövid távú hatásairól számos tanulmány készült, azonban a hosszú távú immunológiai következményekről még mindig keveset tudunk. Egy Frontiers in Immunologyban megjelent tanulmány rámutatott arra, hogy az mRNS vakcinák ismételt adagolása olyan immunológiai változásokat idézhet elő, amelyek befolyásolhatják a szervezet természetes védekezőképességét más fertőzésekkel szemben. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban és világszerte tapasztalható rekordmagas influenza-szerű megbetegedések száma felveti a kérdést: van-e összefüggés az immunrendszer változásai és a vírusok sikeresebb terjedése között?
Az mRNS oltások és az IgG4 immunválasz dominanciája
A Frontiers in Immunology tanulmánya kimutatta, hogy az mRNS vakcinák ismételt beadása megnövelte az IgG4 antitestek arányát a beoltottaknál. Az IgG4 egy olyan antitest, amely az immunválasz elnyomásában játszik szerepet. Míg az első és második adag mRNS vakcina után a szervezet erős immunválaszt mutatott (IgG1 és IgA dominanciával), az ismételt booster adagok után az IgG4 szintje jelentősen megemelkedett.
Ez a jelenség immunológiai szempontból különös figyelmet érdemel, mert az IgG4 nem védekező, hanem toleranciát kialakító antitest. Allergia terápiák során például az IgG4 szintjének növekedése éppen azért kívánatos, mert csökkenti a szervezet túlzott immunreakcióját az allergénekkel szemben. Azonban egy aktív vírusfertőzés esetében ez káros következményekkel járhat, mivel a szervezet nem megfelelően reagálhat a kórokozóra, lehetőséget adva annak hosszabb túlélésére és szaporodására.
Fontos megjegyezni, hogy nem ez az első vizsgálat, amely az IgG4 eltolódást igazolta az mRNS oltásokkal kapcsolatban.
Illetve más kutatások is rávilágítottak erre a jelenségre, amelyek összefüggésbe hozták az immunrendszer csökkent védekezőképességével más fertőzések, például az RSV (Respiratory Syncytial Virus), a Streptococcus baktériumok, influenzavírusok és más légúti megbetegedések ellen.
Ezen kívül egy 2022-es Nature Immunology tanulmány szerint a folyamatos antigénexpozíció az immunsejtek kimerüléséhez vezethet, különösen a T-sejtek működésében. Ez a jelenség hasonló ahhoz, amit a HIV-fertőzött betegeknél figyeltek meg, ahol az immunrendszer fokozatosan elveszíti hatékonyságát a krónikus antigénterhelés miatt.
A megnövekedett fertőzési nyomás és az influenza-szerű megbetegedések rekordszámai
A 2024–2025-ös influenzaszezonban az Egyesült Államokban rekordmagas influenzás megbetegedések száma figyelhető meg. Az amerikai CDC adatai szerint az influenzaszerű tünetek miatti orvosi látogatások aránya elérte a 7,8%-ot, amely az elmúlt 15 év legmagasabb szintje. Továbbá, a szezon eddig 24 millió influenzás esetet, 310 000 kórházi kezelést és 13 000 halálesetet eredményezett.
Más vírusfertőzések is jelentős növekedést mutatnak, mint például az RSV és az adenovírusok, amelyek az elmúlt években súlyosabb megbetegedéseket okoztak gyermekek és idősek körében. Egyes kutatások szerint ez részben az immunrendszer változásainak tudható be, amelyet az ismétlődő vakcinációk és a természetes fertőzések csökkent immunválasza idézhet elő.
A gyengült immunitás populációs hatása
Ha az mRNS oltások következtében az immunrendszer kevésbé hatékonyan reagál a kórokozókra, akkor ez nemcsak az oltottakat, hanem az oltatlanokat is érinti. Az alábbi tényezők közvetlen következményei lehetnek ennek:
Hosszabb fertőzési időszak: A legyengült immunválasz miatt a fertőzések tovább tartanak az egyének szervezetében, ezáltal a vírusterhelés magasabb marad a közösségekben.
Nagyobb terjedési lehetőség: Ha egy fertőzött szervezet nem tudja hatékonyan leküzdeni a betegséget, a vírus hosszabb ideig fertőzőképes marad, így növekszik az átvitel kockázata.
Mutációs lehetőségek növekedése: Ha egy kórokozó hosszabb ideig van jelen egy közösségben, akkor több lehetősége van mutálódni és új variánsokat kialakítani, amelyek ellen a meglévő immunitás kevésbé hatékony.
Az oltatlanok is fokozott terhelésnek vannak kitéve: Azok, akik nem kapták meg az oltást, nagyobb fertőzési nyomásnak vannak kitéve, mivel egy legyengült immunrendszerű populációban a vírusok erőteljesebben cirkulálnak.
A jelenlegi adatok alapján az mRNS oltások hosszú távú immunmoduláló hatása egyértelmű figyelmet érdemel. A Frontiers in Immunology tanulmánya megerősíti, hogy az IgG4 antitestek megnövekedett szintje immunológiai szempontból szokatlan és problémás lehet, különösen az ismételt booster adagok esetén.
A jelenlegi járványügyi adatok (rekordmagas influenza-szerű megbetegedések, RSV-fertőzések, adenovírus-hullámok) arra utalnak, hogy a populációs szintű immunitás általános csökkenése növeli a fertőzési nyomást az egész emberiségre nézve. Független vizsgálatokra lenne szükség annak pontos megértésére, hogy az mRNS vakcináció milyen hosszú távú hatásokkal jár az immunrendszer egészére nézve.
Az oltások káros és kiszámíthatatlan hatásainak egy újabb aspektusára világít rá a következő tanulmány.
Tanulmány összefoglalása: az Acelluláris Pertussis oltás és a Bordetella Parapertussis fertőzések összefüggései
Bevezetés
A szamárköhögés (pertussis) megelőzésére világszerte széles körben alkalmazzák az acelluláris pertussis (aP) vakcinákat. Bár az oltások hatékonyan csökkentik a Bordetella pertussis (B. pertussis) fertőzések előfordulását, egyre több bizonyíték utal arra, hogy ezek a vakcinák nem nyújtanak megfelelő védelmet a közeli rokon kórokozó, a Bordetella parapertussis (B. parapertussis) ellen. Ez azért problémás, mert a B. parapertussis egy másik kórokozója a szamárköhögés-szerű megbetegedéseknek, és ha a vakcinázott egyének fogékonyabbak rá, az járványügyi következményekkel járhat.
A kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy az acelluláris pertussis oltás milyen hatást gyakorol a B. parapertussis fertőzésekre egy rágcsáló modellen belül.
Módszerek
Állatmodell: A kutatók laboratóriumi egereket használtak, amelyeket két csoportra osztottak:
Acelluláris pertussis vakcinát kapott csoport
Sham (placebo) vakcinát kapott csoport
A kísérletek során az egerek egy részét csak B. pertussis fertőzéssel, más részüket csak B. parapertussisfertőzéssel, egy harmadik csoportot pedig mindkét baktériummal egyszerre fertőzték meg.
A kutatók mérték a tüdő baktériumterhelését, az immunválaszt (pl. neutrofil sejtek száma, gyulladásos citokinek szintje), valamint az antitestek termelését.
Eredmények
Az acelluláris pertussis oltás hatékonyan csökkentette a B. pertussis szintjét a tüdőben.
Viszont a B. parapertussis baktériumok száma 40-szer magasabb volt az oltott egerekben, mint a kontrollcsoportban. Ez azt jelzi, hogy az oltás elősegítette a B. parapertussis elszaporodását.
Ez a hatás nem a versengés csökkenéséből adódott, mivel a B. parapertussis akkor is nagyobb számban volt jelen, ha önálló fertőzésként jelent meg, és nem csak B. pertussis-szal együtt.
Az aP vakcinációt kapott egerek gyengébb immunválaszt mutattak a B. parapertussis ellen, amit az alábbiak igazoltak:
Csökkent neutrofil sejtszám (a tüdő védekező reakciójának egyik kulcseleme).
Alacsonyabb gyulladásos citokin szintek (pl. IFN-γ, IL-4, IL-5).
A B. parapertussis könnyebben tudott elszaporodni a vakcinált egerekben, mivel az oltás gátolta a szervezet optimális immunválaszát ellene.
Következtetések
Az eredmények azt sugallják, hogy az acelluláris pertussis vakcina hosszú távú alkalmazása a populációban olyan egyéneket hozhat létre, akik fogékonyabbak a B. parapertussis fertőzésekre.
Ez járványügyi kockázatot jelenthet, mivel a vakcinaprogramok bár csökkentik a B. pertussis fertőzések előfordulását, elősegíthetik a B. parapertussis dominanciáját.
Járványügyi és Immunológiai Hatások
A tanulmány eredményei összhangban állnak azzal az elmélettel, hogy a szelektív vakcináció megváltoztathatja a populációs szintű fertőzési dinamikát.
Az egyik lehetséges magyarázat az „ellenség-mentesítés” (Enemy Release Hypothesis, ERH) elmélete, miszerint ha egy vakcina egy adott kórokozó ellen irányul, egy másik, közeli rokon kórokozó előnyhöz juthat a csökkent immunitás miatt.
Hasonló jelenségeket figyeltek meg más betegségeknél is, például:
Pneumococcus oltások után egyes szerotípusok előtérbe kerültek (serotype replacement).
A malária egyes formái mutációkkal jobban alkalmazkodtak az oltott egyénekhez.
Ez a kutatás fontos kérdéseket vet fel az oltási stratégiákkal kapcsolatban, különösen az olyan vakcinák esetében, amelyek csak egy kórokozó ellen biztosítanak védelmet. Az eredmények arra utalnak, hogy ha egy vakcina nem nyújt teljes körű védelmet az adott fertőző betegséggel szemben, az más patogének számára nyithat új lehetőségeket a populációban.
Összegzés
Ez a kutatás egyértelműen kimutatta, hogy az acelluláris pertussis vakcináció egy nem szándékolt következménye lehet a B. parapertussis terjedésének elősegítése. Bár az oltás jelentősen csökkenti a B. pertussis fertőzések számát, az immunválasz eltolása egy másik kórokozó számára kedvező környezetet teremt. Ez azt jelenti, hogy az oltási stratégiák finomítása elengedhetetlen a hosszú távú közegészségügyi hatások optimalizálásához.
Ez a tanulmány is rávilágít egy kritikus problémára: az emberi immunrendszer rendkívül összetett működését még mindig nem értjük teljesen, és ennek ellenére az oltási programok gyakran egy szűk perspektívára épülnek, figyelmen kívül hagyva a hosszú távú és populációs szintű hatásokat.
Az oltások kontrollálatlan beavatkozásai az immunrendszerbe
Az acelluláris pertussis vakcinával kapcsolatos kutatás nem az első eset, amely arra utal, hogy az oltások nem mindig az elvárt módon működnek, sőt, akár visszafelé is elsülhetnek.
1. A természetes immunválasz elnyomása – A tanulmány kimutatta, hogy az aP vakcina nemcsak hogy nem védett a B. parapertussis ellen, hanem elősegítette annak elszaporodását. Ez alátámasztja azt az elméletet, hogy az oltások a természetes immunvédekezést módosíthatják oly módon, hogy az más kórokozóknak kedvezzen.
2. A nyájimmunitás téveszméje – A nyájimmunitásra való hivatkozás egy mesterséges elmélet, amelyet az oltásipar gyakran használ marketingfogásként. Az eredeti nyájimmunitás fogalmát természetes fertőzésekre és azok következtében kialakuló élethosszig tartó védettségre alapozták, nem pedig oltásokra. A mesterségesen létrehozott nyájimmunitás elmélete soha nem működött hosszú távon, mivel az oltások nem biztosítanak tartós és átfogó immunvédelmet.
3. A kórokozók evolúciós válaszai – Egy másik figyelmeztető jelenség az, hogy az oltások aktívan hozzájárulnak a vírusok és baktériumok mutációs nyomásához. Ez történt a pneumococcus vakcinák esetében is, ahol egy adott szerotípus visszaszorítása után más szerotípusok robbanásszerű elterjedése figyelhető meg (serotype replacement). Azaz az oltások nem csökkentik a problémát, csak átrendezik azt.
A "Tudományos konszenzus" és az adatok manipulálása
A vakcinák körüli tudományos diskurzusban nemcsak hogy hiányzik a teljes körű megértés, de gyakran manipulált adatokkal próbálják igazolni azok állítólagos előnyeit. Az acelluláris pertussis vakcina esetében is látható, hogy míg az egyik kórokozó elleni védekezés sikeresnek tűnik, addig egy másik veszélyesebb lehetőséget teremt – ezt azonban a mainstream közegészségügyi szervek ritkán ismerik el nyilvánosan.
Hasonló adatmanipulációkat láttunk a COVID-19 mRNS vakcinákkal kapcsolatban is, ahol:
A kezdeti hatékonysági mutatókat mesterségesen felfelé manipulálták relatív kockázatcsökkentés (RRR) használatával abszolút kockázatcsökkentés (ARR) helyett.
A hosszú távú következményekről egyáltalán nem álltak rendelkezésre adatok, és mégis tömeges alkalmazásba került.
A populációs hatásokat nem vizsgálták megfelelően, különösen az immunrendszer hosszú távú gyengülését.
Mit látunk most? Egyre gyakoribb és súlyosabb járványok
Ha az oltások valóban hatékonyak lennének és hosszú távon is segítenének a fertőzések visszaszorításában, akkor azt kellene látnunk, hogy:
Az emberek egyre kevésbé kapnak el betegségeket.
A járványok ritkábbak és enyhébbek lesznek.
Az immunrendszer általános állapota javul.
Ezzel szemben az elmúlt években azt tapasztaljuk, hogy:
Az influenza-szerű megbetegedések és más fertőzések száma rekordmagasságokat ér el (pl. 2024–2025 influenzaszezon).
Egyes új kórokozók és mutációk gyorsabban terjednek, mint valaha (RSV, adenovírusok).
Az emberek általános egészségi állapota romlik, nő a krónikus és rákos betegségek aránya, ami az immunrendszer általános leterheltségére utal.
Az acelluláris pertussis vakcinával kapcsolatos kutatás csak egy újabb bizonyíték arra, hogy az ember folyamatosan beavatkozik az immunrendszer működésébe anélkül, hogy valóban értené annak komplexitását. Az üzleti érdekek dominanciája miatt a nyilvánosság elé kerülő tudományos eredmények gyakran manipuláltak, és az oltások hosszú távú hatásait soha nem vizsgálják kellő alapossággal.
A nyájimmunitás teljes körű kialakulása mesterséges vakcinák révén soha nem volt bizonyított, hiszen az emberiség történelme során az immunitás természetes fertőzéseken keresztül fejlődött. Az oltásokkal való beavatkozás viszont könnyen felgyorsíthatja a vírusok és baktériumok alkalmazkodását, elősegítve új variánsok megjelenését.
Végére hagytam még két döbbenetes, friss kutatási eredményt. Az egyik kutatás kimutatta, hogy a vakcina által kódolt S1 fehérje akár 709 napig is keringhetett egyes PVS-ben (post-vaccination syndrome) szenvedők vérében.
Ez egy megdöbbentő megállapítás, amely alapjaiban kérdőjelezheti meg azt az állítást, hogy a vakcina által termelt tüskefehérje gyorsan lebomlik a szervezetben. Ha valóban 709 napig kimutatható egyes PVS-ben szenvedők vérében, az azt jelenti, hogy hosszú távú jelenléte akár krónikus immunrendszeri problémákat is kiválthat.
Ez az eredmény összhangban lehet azokkal a megfigyelésekkel is, amelyek szerint egyes oltottaknál tartós gyulladásos folyamatok, autoimmun reakciók és fertőzési érzékenység alakulhat ki. Ha egy idegen fehérje ilyen hosszú ideig keringhet a szervezetben, az felvetheti a lehetőségét, hogy folyamatosan stimulálja az immunrendszert, akár kimerüléshez vagy túlzott gyulladásos válaszokhoz vezetve.
Ez a kérdés óriási közegészségügyi és tudományos jelentőséggel bír, és mindenképp további független kutatásokatkellene végezni a vakcina S1 fehérjéjének tartós jelenlétével kapcsolatban.
A második vizsgálat: Az mRNS-1273 vakcina átjutása a placentán és immunogenitása a magzatban
Bevezetés
A Moderna mRNS-1273 és a BioNTech BNT162b2 vakcinák a SARS-CoV-2 tüskefehérjét kódoló mRNS-en alapulnak, amelyet lipid nanorészecskék (LNP) védenek. Ezeket széles körben alkalmazták a COVID-19 pandémia alatt, és több mint 90%-os hatékonyságot mutattak a betegség ellen.
Bár az mRNS-vakcinákat biztonságosnak tartják a terhesség alatt, transzplacentális (placentán keresztüli) farmakokinetikai tulajdonságaikról keveset tudunk. Az eddigi kutatások azt sugallták, hogy a placenta akadályt képez az mRNS számára, mivel a vakcina összetevőit a szülés után több héttel végzett vizsgálatok során nem találták meg a köldökzsinórvérben és a placentában. A jelen tanulmány célja ennek az állításnak a felülvizsgálata volt egérmodellen keresztül.
Kísérleti módszerek és eredmények
1. Az mRNS-1273 átjutása a placentán
Az mRNS-1273-at vemhes egerekbe injektálták, és a kutatók megfigyelték, hogy a vakcina mRNS-e egy órán belül bejutott az anyai vérkeringésbe, majd átjutott a placentán, és megjelent a magzati véráramban. Bár a tüskefehérjét kódoló mRNS 4-6 óra múlva eltűnt a magzati vérkeringésből, a májban és más szövetekben felhalmozódott, ahol fehérjévé fordítódott.
2. A vakcina immunogenitása a magzatban
A kutatók kimutatták, hogy az mRNS-1273 nemcsak passzív immunitást biztosít az anyai ellenanyagok révén, hanem aktív immunválaszt is kivált a magzatban. A magzatokban születés után anti-tüskefehérje IgM és IgG2a ellenanyagokat találtak, valamint fokozott sejtes immunválaszt is észleltek.
3. Az adagolás szerepe
A kutatás során megfigyelték, hogy az anyai mRNS-1273 dózisa befolyásolta a transzplacentális átvitel mértékét és a magzati immunválaszt. Magasabb dózis esetén több mRNS jutott át a placentán, és magasabb ellenanyagszintet mutattak ki a magzatokban.
4. A vakcina hosszan tartó jelenléte a magzati szervezetben
A kutatók kimutatták, hogy a vakcina mRNS-e és a lipid nanorészecskék (LNP-k) tovább maradtak meg a magzati szervezetben, mint az anyai szervezetben. A tüskefehérje mRNS-t még három hétig kimutatták a magzati májban és lépben, ami felveti a hosszú távú hatások lehetőségét.
Lehetséges következmények és kérdések
A tanulmány megkérdőjelezi azt a korábbi állítást, miszerint az mRNS-vakcinák nem jutnak át a placentán. Az eredmények arra utalnak, hogy a magzatok már a méhen belül aktív immunválaszt fejlesztenek ki, ami eltér a hagyományos vakcinák (pl. influenza, tetanusz) által biztosított pusztán passzív immunitástól.
Főbb aggályok:
Az mRNS-vakcinák tartós jelenléte a magzati szervezetben felveti a hosszú távú genetikai és immunológiai hatások kérdését.
Lehetséges, hogy a vakcina befolyásolja a fejlődő immunrendszert és annak későbbi működését.
A vizsgálatban egérmodellek szerepeltek, így óvatosan kell kezelni az eredmények emberre való kivetítését.
Következtetés
Az mRNS-1273 képes átjutni a placentán és immunválaszt kiváltani a magzatban. Ez új megvilágításba helyezi az mRNS-vakcinák hatásmechanizmusát és hosszú távú hatásait a fejlődő szervezetre. Az eredmények sürgetik a további humán kutatásokat annak érdekében, hogy megértsük az mRNS-vakcinák potenciális hatásait a születendő gyermekekre.
A kérdés már nem az, hogy vajon ezek a vakcinák problémákat okoznak-e, hanem az, hogy mennyi idő kell még ahhoz, hogy ezt széles körben beismerjék.
A cikkben bemutatott tanulmányok elemzéséhez és összegzéséhez a mesterséges intelligenciát is segítségül hívtam, amely segített az információk rendszerezésében és az összefüggések feltárásában.