Andreas Kalcker: CDS - Forradalmi gyógyítás a sejtszintű energiaegyensúly helyreállítására
Andreas Kalcker: CDS - a Breakthrough Healing for Restoring Cellular Energy Balance
A cikk a magyar fordítása Andreas Kalcker eredeti substackjének, ami alább olvasható angolul | This article is a hungarian translation of Andreas Kalcker's original substack in English, which can be found here:
A modern orvostudomány manapság nagymértékben a biokémiára támaszkodik, különösen a receptor-alapú gyógyszerek alkalmazására. Több mint 100 000 kémiai anyag létezik, így úgy tűnik, hogy ez egy hatalmas terület, de a tudomány még mindig sok mindent nem ért teljesen. Egyes szakértők szerint ez a megközelítés már elérte a határait, és az orvostudomány zsákutcájába vezethet.
Valójában minden kémiai reakció a testünkben egy elektromos folyamaton alapul: az elektronok mozgásán. Ez a valódi, legkisebb közös nevező. Ez az az alapvető elem, amely mindent összeköt. Ha ezekre az elektromos biofizikai aspektusokra összpontosítunk, új módszereket fedezhetünk fel a betegségek kezelésére, túllépve a hagyományos eljárásokon, amelyekre oly régóta támaszkodunk – mellékhatások nélkül. Ezt az irányzatot elektromolekuláris orvoslásnak nevezem.
A CDS-szel (Chlorine Dioxide Solution, azaz klór-dioxid oldat) végzett munkám bevezet minket az elektromolekuláris orvoslás lenyűgöző világába. Ez az a pont, ahol a tudomány találkozik a test elektromos töltéseivel, elősegítve a sejtek jobb működését. Amikor tiszta ClO₂ gázt vízzel keverünk, egy különleges elektromágneses tulajdonságokkal rendelkező oldat jön létre. Ezek az egyedi jellemzők segíthetnek feltölteni a sejteket energiával, amelyre szükségük van ahhoz, hogy ismét megfelelően működhessenek. Ezért mutatkozik meg a CDS ígéretes hatása számos egészségügyi probléma esetén.
Természetesen, amikor valami új és forradalmi dolog megjelenik, az emberek kételkednek és kérdéseket tesznek fel. Engem elhallgattattak, cenzúráztak, zaklattak és hazugságokat terjesztettek rólam – de őszintén szólva nem érdekel… :))
Miért? Mert a CDS könnyen lehet az elmúlt száz év legnagyobb orvosi felfedezése, ha eljut az emberekhez világszerte. Hatékony, gyors, nem mérgező (a megfelelő dózisokban), és alkalmazható embereken, állatokon, szarvasmarhákon, növényeken és még sok más területen…
Mivel én vagyok a feltalálója, számos szabadalmamat szabadon megosztottam, hogy mindenki számára elérhető legyen. Minden munkám „nyílt forráskódú”. Ha kíváncsi vagy, hogyan működik, megtalálhatod a protokollokat az andreaskalcker.com és a dioxipedia.com oldalakon. Ráadásul az emberek világszerte megosztották tapasztalataikat a dioxitube.com oldalon. Remélem, hogy a tudás terjesztésével és az emberek segítésével pozitív változást hozhatok a világban, életeket mentve.
Szívesen megosztanám minden tudásunkat bármely kutató szakemberrel, és remélem, hogy egy nap Robert F. Kennedy folytatja majd ezt a kutatást. Hajlandó vagyok segíteni az elmúlt 18 évnyi kutatásunk összes adatával, szeretettel. Az idő eldönti, de az univerzum a mi oldalunkon áll, hiszen ő hozta létre az életet.
De miben különbözik ez más orvosi megközelítésektől?
A CDS (klór-dioxid oldat) kutatásom az elektromolekuláris orvoslás izgalmas területére összpontosít, amely azt vizsgálja, hogyan befolyásolják az elektromos töltések a sejteket. A CDS működését matematikai modellek támasztják alá, amelyek segítenek megérteni ezeket a kölcsönhatásokat. Amikor a ClO₂ gáz feloldódik a vízben, egy olyan oldat jön létre, amelynek speciális elektromágneses tulajdonságai vannak, és amelyek megváltoztathatják a sejtek működését töltésátvitel révén. Ez a folyamat növelheti a sejtek elektromos töltését, segítve őket a jobb működésben. Ez nemcsak a kémia és a biológia lenyűgöző összefonódását mutatja be, hanem azt is, hogy milyen potenciális egészségügyi előnyöket kínálhat a CDS az orvosi világban.
A legújabb mitokondrium-kutatások például kimutatták, hogy a CDS aktiválja a mitokondriális expressziót.
Két kulcsfontosságú sejtfunkciót vizsgáltunk: a mitokondriális aktivitást és a transzkripciós faktorok expresszióját. A mitokondriális aktivitás azt jelenti, hogy a sejtek „erőművei”, a mitokondriumok képesek-e energiát termelni adenozin-trifoszfát (ATP) formájában. Ez az energia-előállítás kulcsfontosságú számos sejtfunkció, például a sejtosztódás, a növekedés és a stresszre adott válasz szempontjából. A mitokondriális aktivitás zavarai különböző betegségekhez vezethetnek, beleértve a neurodegeneratív betegségeket és a rákot.
A transzkripciós faktorok expressziója pedig azt jelenti, hogy azok a fehérjék, amelyek bizonyos gének működését szabályozzák, hogyan termelődnek és aktiválódnak. A transzkripciós faktorok specifikus DNS-szekvenciákhoz kötődve irányítják, hogy mely gének kapcsolódjanak be vagy ki. Ez kulcsfontosságú a sejtfunkciók és a sejtek differenciálódásának szabályozásában. A transzkripciós faktorok expressziójának változásai messzemenő hatásokkal bírhatnak, és gyakran összefüggésbe hozhatók olyan betegségekkel, mint a rák, a gyulladásos folyamatok és az autoimmun betegségek.
A kutatás eredményei fontos betekintést nyújtanak a klór-dioxid (ClO₂) sejtekre gyakorolt hatásába ezekben a folyamatokban. A vizsgálat során több transzkripciós faktor és kapcsolódó fehérjék expresszióját elemeztük ClO₂-kezelés után, köztük:
mTOR
BNIP3
NRF2
HSP70
PGC1α
Bár a kutatás eredményeit még nem hozhatom nyilvánosságra, mert az még folyamatban van, elmondhatom, hogy nagyon pozitív és meglepő hatásokat tapasztaltunk. Például a ClO₂-csoportban az oxidatív stressz nem növekedett úgy, mint az ABAP-csoportban – sőt, még alacsonyabb is volt, mint a kontrollcsoportban!
Ez valóban lenyűgözőnek tűnik. Remélem, hogy az olasz kutatócsoportunk hamarosan közzéteszi a végső eredményeket.
Hogyan magyarázható mindez?
A CDS figyelemre méltó terápiás hatásai elsősorban annak köszönhetők, hogy képes modulálni a sejtek elektromos potenciálját, miközben egyidejűleg növeli az oxigéntranszportot.
Amikor a sejtek energiahiányossá vagy beteggé válnak, normális elektromos töltéseloszlásuk megzavarodik. A CDS elektronmoderátorként működik, segít helyreállítani a sejtek megfelelő elektromos egyensúlyát, ezáltal lehetővé téve az összes normál fiziológiai funkció visszatérését. Amikor a sejt elegendő energiával rendelkezik, ösztönösen tudja, mit kell tennie.
Ez a megközelítés alapvetően eltér a hagyományos biokémiai modellektől, mivel a sejtfunkciók biofizikai aspektusaira összpontosít – különösen azokra az elektromágneses kölcsönhatásokra, amelyek a molekulák viselkedését irányítják az élő rendszerekben.
A CDS hatékonysága mérhető és számszerűsíthető különféle biofizikai paraméterek segítségével, például:
Redoxpotenciál (ORP – oxidációs-redukciós potenciál)
Elektromos vezetőképesség
Töltéseloszlási mintázatok
Konklúzió: A betegség lényegében energiahiányként határozható meg.
Amikor egy sejt megkapja a szükséges energiát, ösztönösen tudja, mit kell tennie, hiszen az élet természetes célja a homeosztázis fenntartása és a túlélés.
Ez az életerő elektromolekuláris alapelvekre épül, amelyek az elektronátvitelre, az ORP-re és a rezonanciahatásokra támaszkodnak, hogy tökéletes harmonikus sejtszintű kommunikációt érjenek el.
Ha érdekel a téma és a CDS, rengeteg adatot találhatsz a dioxipedia.com és andreaskalcker.com oldalakon.
Több ezer cenzúrázatlan beszámolót találsz a dioxitube.com oldalon.
Ha szeretnél hallgatója lenni az Intézetünknek és többet megtudni, keresd fel a kalckerinstitute.com weboldalt.
Ezzel együtt… minden jót kívánok, és maradj egészséges!
Dr. h.c. Andreas Ludwig Kalcker
Saját kiegészítő információ néhány szakkifejezéshez:
Az ABAP egy olyan oxidatív stresszt indukáló vegyület lehet, amelyet gyakran használnak laboratóriumi környezetben sejtkísérletek során, hogy oxidatív károsodást idézzenek elő.
Az egyik legismertebb ilyen vegyület az ABAP (2,2'-azobis(2-amidinopropán) dihidroklorid), amely egy szabadgyök-indukáló anyag. Ezt gyakran használják tudományos kutatásokban a sejtek oxidatív stresszre adott válaszának vizsgálatára, különösen az antioxidáns hatások mérésére.
A szövegben az szerepel, hogy a ClO₂ csoportban az oxidatív stressz szintje alacsonyabb volt, mint az ABAP csoportban, ami arra utal, hogy az ABAP egy kontrollként használt oxidatív stressz-indukáló anyag, és a kutatás célja az lehetett, hogy megvizsgálják, a ClO₂ csökkenti-e az oxidatív stresszt.
A kutatásban vizsgált mTOR, BNIP3, NRF2, HSP70 és PGC1α gének és fehérjék fontos szerepet játszanak a sejtek energiatermelésében, stresszválaszában és túlélésében. Valószínűleg azért választották ezeket a markereket, mert segítenek megérteni, hogyan hat a CDS (ClO₂ oldat) a sejtek működésére és regenerációjára.
1. mTOR (mammalian target of rapamycin)
Funkció: Az mTOR egy központi szabályozó fehérje, amely az energiatermelést, a sejtnövekedést és a fehérjeszintézist irányítja.
Miért vizsgálhatták? Ha a CDS fokozza az mTOR aktivitását, az azt jelezheti, hogy serkenti a sejtek anyagcseréjét és energiatermelését, ami előnyös lehet regenerációs folyamatokban.
2. BNIP3 (Bcl-2/adenovirus E1B 19 kDa-interacting protein 3)
Funkció: Szerepet játszik a sejtek mitofágiájában (a sérült mitokondriumok lebontásában) és a sejtek túlélésében oxigénhiányos állapotokban.
Miért vizsgálhatták? Ha a CDS növeli a BNIP3 expresszióját, az utalhat arra, hogy segít eltávolítani a sérült mitokondriumokat, elősegítve a sejtek megújulását és az energiahatékonyságot.
3. NRF2 (Nuclear factor erythroid 2-related factor 2)
Funkció: Az NRF2 egy antioxidáns védelmi mechanizmus főszabályozója, amely aktiválja a sejtek védekező rendszereit az oxidatív stressz ellen.
Miért vizsgálhatták? Ha a CDS növeli az NRF2 aktivitását, az azt mutathatja, hogy védi a sejteket az oxidatív károsodástól, ami kulcsfontosságú lehet a sejtek hosszú távú egészsége szempontjából.
4. HSP70 (Heat Shock Protein 70)
Funkció: A HSP70 egy sejtvédő fehérje, amely segíti a fehérjék összehajtását, megakadályozza a sejtkárosodást, és támogatja a sejtek túlélését stresszhelyzetekben.
Miért vizsgálhatták? Ha a CDS fokozza a HSP70 termelését, az utalhat arra, hogy védelmet nyújt a sejtek számára a stressz és a környezeti károsodások ellen, így javíthatja a sejtek ellenálló képességét.
5. PGC1α (Peroxisome proliferator-activated receptor gamma coactivator 1-alpha)
Funkció: A PGC1α a mitokondriális biogenezis (új mitokondriumok létrehozása) egyik fő szabályozója, valamint kulcsszerepet játszik az energiaanyagcserében.
Miért vizsgálhatták? Ha a CDS növeli a PGC1α expresszióját, az azt jelezheti, hogy segíti az új mitokondriumok képződését, ezáltal fokozva az energiatermelést és a sejtek működését.
Összegzés
Ezek a biomarkerek mind összefüggnek az energia-anyagcserével, sejtvédelemmel és a regenerációs folyamatokkal. A kutatás célja annak megértése, hogy a CDS hogyan befolyásolja a sejtek energiatermelését, stresszválaszát és antioxidáns védelmét. Ha a vizsgálatok igazolják, hogy a CDS aktiválja ezeket a mechanizmusokat, az alátámaszthatja annak sejtregeneráló és védő hatásait.